DOI: 10.21637/GT.2011.1.05.


Magyar tudományosság és közírás az albánokról a 20. század elején

Hungarian academic and public writing on the Albanians at the beginning of the XX. century


MÁRFAI MOLNÁR László


A kiegyezést követően az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM) vezető köreinek a figyelme a Balkán, ezen belül is az albánok lakta területek felé fordult. Az orosz és a török birodalommal szembeni térnyerés igénye mellett a kezdetektől jelen volt a késztetés az addig jórészt csak hírből ismert albánok felkutatására, amit már csak azért is támogatott a hatalom, hogy később könnyebben befolyás alá lehessen vonni őket. A közös külpolitikai erőtérben az osztrákok számára az a német tudományos hatás volt a meghatározó, amely az albánok nyelvének, kultúrájának, antropológiájának több archaikus elemét felismerve az indoeurópai múltszámos kérdését vélte tisztázhatónak a szkipetárok tudományos feltérképezésével. Magyar részről a késő középkor történelmi öröksége volt inkább az indíték, de az első magyar kutatóknál alkalmanként nem hiányoztak a heroikus-romantikus gesztusok, kalandos elemek sem. Ezekről a nemzetközileg is jelentős magyar tudósokról később teljesen elfeledkeztek, és csak az ezredforduló után fedezték fel újra őket egy újabb fajta tudományos figyelem következtében.

KULCSSZAVAK: Balkán, albánok, külpolitika, befolyás, antropológia

Following the Austro-Hungarian Compromise in 1867 the attention of the leading circles of the Austro-Hungarian Monarchy (AHM) turned to the Balkan, and in particular the territories inhabited by the Albanians. Motivated by the aspiration for a territorial expansion at the expense of the Russian and the Ottoman Empires, there was a strong intention of “discovering” the Albanians, who had been previously known by mere reports. The political power strongly supported this initiative in order to facilitate future plans for domination in the region. In the common space of foreign policy the Austrians regarded the German academic influence as vital. German scholars identified several archaic elements of the language, culture and anthropology of the Albanians, and they thought that they could clarify many issues of the Indo-European past by the academic study and description of the Skipetars. As for the Hungarians, the main motivations were the historical heritage of the late Middle Ages but occasionally we can also observe heroic-romantic gestures and adventurous elements in the biographies of the first Hungarian scholars in Albania. These scholars, who had won an international reputation, were later totally forgotten, and they were re-discovered only after the turn of the millennium, thanks to a new kind of scholarly attention.

KEYWORDS: Balkans, Albanians, influence, foreign policy, anthropology


A tanulmány letöltése / Full text download